A Queen legendája írt dalt a kisbolygónak - mutatjuk

Brian May dala kíséri majd a NASA újabb történelmi lépését

Óriási kirándulásra készül egy űrszonda.

 

Minden eddiginél távolabbi égitestet, a Földtől 6,4 milliárd kilométernyire lévő Ultima Thule kisbolygót közelíti meg újév hajnalán az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) New Horizons nevű űrszondája.

 

Az űrszonda várhatóan közép-európai idő szerint 6 óra 33 perckor halad el 3500 kilométerre a 2014 MU69 jelű, nem hivatalosan Ultima Thule nevű aszteroida felett, ami harmad akkora távolság, mint amikor 2015-ben a Plútónál járt. Ez a legtávolabbi – bár még a Naprendszeren belüli – égi objektum, amelyet valaha is ember alkotta űreszköz vizsgált.

 

A különös, jeges kisbolygó, amely nevét a középkori irodalomban szereplő „távoli szigetről” kapta, a „találkozás” alkalmából saját himnuszt is kap, amelyet a Queen asztrofizikusi diplomával rendelkező gitárosa, Brian May komponált.

 

Itt egy kis részlet belőle:

 

 

 

„Ez a legkezdetlegesebb égitest, amellyel valaha űreszköz találkozott”

 

– mondta Hal Weaver, a Johns Hopkins egyetem alkalmazott fizikai laboratóriumának munkatársa.

 

A tudósok nem ismerik az égitest pontos méretét, becsléseik szerint százszor kisebb, mint a Plútó törpebolygó, amelynek az átmérője közel 2400 kilométer.

 

Az Ultima Thule körül fagypont alatti a hőmérséklet, így feltételezik, hogy megőrizte eredeti állapotát. „Ez valóban a naprendszer kialakulásának idejéből származó maradvány” – így Weaver.

 

Az Ultima Thule „a Naprendszer padlásaként” is emlegetett, az 1990-es években felfedezett Kuiper-övben kering, amely a Naptól 4,8 milliárd kilométerre található. „Szó szerint üstökösök milliárdjai és több millió bolygókezdemény, valamint maroknyi, kontinens méretű törpebolygó található benne, mint például a Plútó” – magyarázta Alan Stern, a New Horizons program egyik vezetője.

 

Ez azért olyan fontos a tudósok számára, mert a Naprendszer e Naptól távoli térségében megmaradtak a 4,5 milliárd évvel ezelőtti állapotok. Amikor tehát átrepülünk az Ultima Thule fölött, láthatjuk, hogy néztek ki a dolgok a kezdetekkor.

 

A NASA által 2006-ban indított New Horizons szonda óránkénti 51 500 kilométeres sebességgel halad az űrben. Ennél a sebességnél már egy rizsszemnyi tárggyal való ütközés is végzetes lehet.

 

Az Ultima Thule felett elhaladva – ha sikerül a feladatot sértetlenül végrehajtania – a szonda több száz felvételt készít, amelyek segítségével először sikerül majd megismerni a kisbolygó formáját és földtani összetételét.

 

A New Horizons elképesztő felvételeket továbbított a Plútóról 2015-ben, amelyek közül egyesek a korábban soha nem látott szív alakú képződményt ábrázoltak.

 

Stern szerint ezúttal háromszor nagyobb felbontású képek érkeznek, mint annak idején a Plútóról. Az áthaladás is sokkal pontosabb navigálást igényel, mint korábban gondolták.

 

A Hubble teleszkóp fedezte fel az Ultima Thulét 2014-ben. A tudósok három évvel később jöttek rá, hogy nem gömbölyű, hanem feltehetően hosszúkás, sőt az is lehet, hogy két különböző objektumról van szó.

 

Az első képek várhatóan január 1-én érkeznek, és másnap teszik őket közzé. Az élő közvetítés ilyen távolságnál lehetetlen, de a NASA internetes közvetítést tervez az átrepülésről, a felvételeket May szerzeménye kíséri.

 

Alan Stern reményét fejezte ki, hogy nem ez lesz a New Horizons utolsó küldetése, újabb objektumokat is felfedezhet a Kuiper-övben és 2020-ra még távolabbra jut el - jelentette a bama.hu.